A romantika nagy zongoristanemzedékének tagjai nemcsak hangszerjátékot forradalmasító virtuóz technikájukról, varázslatszámba menő színpadi attrakcióikról, hanem mindig ugrásra kész rögtönzőművészetükről is híresek voltak, muzsikusi lényüktől elválaszthatatlan volt improvizációs tehetségük. Liszt az utóbbi tekintetben is a legkiemelkedőbbek közé tartozott, számos zongoraműve viseli nyomát annak, hogy a komponálás ihlete rögtönzés közben gyújtotta be Liszt zeneszerzői fantáziáját. Pályafutása során Oláh Kálmán mindig szívesen fordult a klasszikus zenéhez, Bachhoz, Chopinhez éppúgy, mint Bartókhoz vagy Kodályhoz, ezúttal pedig – zeneszerzőként és előadóként is – olyan terepen mozoghat, mely különösen közel áll hozzá.