Vincent Peirani számtalan művésszel dolgozott már együtt, játszott duóban és kvintettben, a jazz mellett írt sanzont és filmzenét is. Ezúttal egy számára új kombinációban, trióban szerette volna magát kipróbálni. Az olasz gitárossal, Federico Casagrandéval és a francia jazzélet egyik legaktívabb dobosával, Yoann Serrával olyan formációt alakított, melyben bármelyik muzsikus képes átvenni valamelyik társa szerepét. Egy játék, melyben kizárólag jokereket osztottak, de nem felülírják, hanem kiegészítik egymást. Minden megengedett, minden szereplő főszereplő is, mégis minden pillanatban egy irányba tartanak.
A trióban való játék sajátosságát és különlegességét Peirani az alábbi hasonlattal érzékeltette: a nagy tömegben repülő madarak, például a seregélyek mozgása gyakran olyan hatást kelt, mintha egy központi irányító akarat hozná létre. Ezt a csodálatos természeti jelenséget hívják murmurációnak. Nincs vezető, de minden egyes szereplő tökéletesen egymásra hangolva hoz létre egy koordinált egészet.