Az 1860-as években Liszt Ferenc rendszeres vendég volt Rómában. A Monte Marión levő kolostorban lakott, az évtized közepe táján lépett be a franciskánusok negyedik rendjébe, ekkor vált „Liszt abbévá”, és ez az az időszak, amelyben az egyházi zene megreformálásának kérdése állt eszmevilágának középpontjában. Ez a reformtörekvés számos nagy jelentőségű művet hozott létre, köztük 1865-ben a Missa Choralist. Liszt e kompozíciójában az egyszerűsödés és az archaizálás útját követte, dallamaiban a gregorián ének tradíciója kel új életre.
A mise 1871-es magdeburgi előadása után így írt a Neue Zeitschrift für Musik kritikusa: ahogy a Missa Choralis hangzatai mind jobban kibontakoztak, „annál áhítatosabb lett a hangulat, annál jobban lehetett látni, ahogy örömteli meglepetés és emelkedettség ült ki az arcokra. Szokatlanul kiemelkedett ebben a műben a kifejezés lebilincselő ereje, és meglepő volt megfigyelni, gyakran mily egyszerű eszközökkel éri el a legnagyobb hatást; a legsajátosabb a szigorú katolikus színezet, amelyet a régi egyházi hangnemek zseniálisan lebilincselő alkalmazásával idéz elő. Röviden, ennek az igen jelentős műnek az előadása megrázó hatást fejtett ki.”