Anton Bruckner – a zenei világ idén ünnepli születésének bicentenáriumát – őszintén bálványozta idősebb pályatársát, Liszt Ferencet. Személyes találkozójukra igen későn, 1885-ben Bécsben került sor. Brahms jóval korábban, húszévesen került kapcsolatba Liszttel, amikor Joachim József közreműködésének köszönhetően 1853-ban látogatást tett Weimarban, ahol aztán hosszabb ideig élvezhette Liszt vendégszeretetét. Itt történt az a nevezetes eset, melynek pontos körülményei valószínűleg örökre tisztázatlanok maradnak: Liszt a „kiválasztottak” szűk körében előadta h-moll szonátáját, Brahms pedig elaludt, amit Liszt természetesen észre is vett. A kortársak nehezen tudták volna elképzelni, hogy Bruckner, Brahms és Liszt zenéje egy koncerten hangozzon el, ma azonban már inkább azon csodálkozunk, hogy ennyire végletesen eltérőnek érezték e három szerző zenei világképét, illetve a szakrális zenéhez való viszonyukat.