Carlos Saura legendás táncfilmje, a Carmen hatalmas, előre nem várt nemzetközi sikert aratott. A táncadaptáció színpadi változatát 1983-ban Párizsban mutatták be, a közönség ugyanazzal a kirobbanó lelkesedéssel fogadta, mint néhány évvel korábban a Vérnász és a Flamencoszvit című előadást.
A koreográfiai és rendezői koncepció egyik meghatározó gondolata, hogy a főhős, Carmen „nem könnyelmű és nem is férfifaló. Egyszerűen csak egy őszinte nő, aki éppúgy kendőzetlenül vallja meg, ha szeret valakit, mint azt, hogy már nem. Más szóval: egy szabad nő – nyilatkozta Gades a premier után. – A szabadságról magasztos elképzelései voltak, inkább meghalt, minthogy elveszítse azt. Korábban mindig könnyelműnek és végzetesnek mutatták, pedig Carmenben van valami lényeges, ami mindezektől távol áll – az öntudatossága és a nemessége.”