Amikor Liszt igent mondott Károly Sándor weimari nagyherceg felkérésére, és karmesterként letelepedett az egykor fényes kulturális élettel rendelkező német városban, nagyon is tudatában volt annak, hogy a bő száz évvel korábban ugyanitt tevékenykedő Johann Sebastian Bach örökébe is lépett. „Weimar macskaköves utcáit járva Liszt elevenen érezte Bach szellemi jelenlétét, s természetes volt, hogy emléket akart állítani a zseniális muzsikusnak” – írta Alan Walker. Ezekben az években nemcsak Bach zenéje, de az orgona mint hangszer iránt is fokozott érdeklődést mutatott, s mint minden zenei területen, itt is radikális változások előmozdítójává vált. Élete végén aztán – már-már erőn felül nagy pénzösszeggel – támogatta egy Bach-emlékmű felállítását a zeneszerző szülővárosában, Eisenachban.