Október 8-án a Magyar Zene Házában lép fel a kísérleti elektronikus zenét játszó Autechre. Az angol duó a színpadon köztudottan teljes sötétségben adja elő a dalait, hogy semmi se terelje el a közönség figyelmét. A koncertre készülve ajánlunk tíz számot az Autechre több mint három évtizedet felölelő munkásságából.

Cavity Job (1991)

Rob Brown és Sean Booth a manchesteri graffitis-breaktáncos színtéren ismerkedett meg 1987-ben, majd eleinte Lego Feet néven olcsó Casio és Roland eszközökön barkácsoltak kezdetleges felvételeket. 1991-ben, immáron Autechre-ként jelentethették meg első kislemezüket, a Cavity Jobot, amelynek hallatán leszerződtette őket a legendás Warp Records.

Crystel (1992)

A Crystel – valamint egy másik, The Egg című track – volt az Autechre első megjelenése a többnyire elektronikus zenét játszó előadókat foglalkoztató Warp kiadónál. Az Artificial Intelligence című, ma már kultuszszámba menő válogatáson rajtuk kívül még olyan előadók szerepeltek, mint Aphex Twin, Speedy J vagy Dr Alex Paterson.

Glitch (1994)

Debütáló albumuk, az 1993-as Incunabula a két tag szerint többnyire régebbi felvételeikből lett összeollózva, és ők inkább az egy évvel későbbi Ambert tekintik az első igazi LP-jüknek. A Glitch című dal érdekessége, hogy a szó egy experimentális zenei stílusra is utal.

Leterel (1995)

Dalaiknak többnyire egyszavas címeket adnak, és sokszor nehéz kideríteni, hogy ezek a furcsa szavak mit jelentenek. A Leterel a Tri Repetae című albumukon szerepel, amely sokak szerint a duó főműve. Kísérletező jellege miatt az Autechre soha nem adott el rengeteg lemezt, de ez az LP-jük (akárcsak a fent említett Amber) befért a brit top 100-ba.

Laughing Quarter (1997)

A duó az albumok mellett időnként EP-ket is megjelentetett. Az 1997-ben kiadott Envane érdekessége, hogy a számoknak itt egyrészt hozzájuk képest meglepően érthető és nem egyszavas címeket adtak, ráadásul mindegyik a „quarter” szóval végződik. Nehéz innen legjobb dalt választani, de talán a Laughing Quarter a legkiemelkedőbb.

777 (1998)

Újabb érdekesség: ezúttal egy háromjegyű szám mint dalcím, mégpedig az 1998-as cím nélküli lemezről, amelyre a rajongók közös megegyezéssel csak LP5-ként hivatkoznak. Az Autechre ekkor kezdett jobban elmerülni az elektroakusztikus zenében.

Dropp (1999)

Ismét egy olyan dal, amely egy EP-n szerepel, bár érdekes módon az 1999-es keltezésű EP7 nem kevesebb mint 70 perc hosszúságú! A Dropp című szám azért került be válogatásunkba, mert a YouTube-on ez az együttes leghallgatottabb dala.

Perlence (2008)

A kétezres évek első felében kiadott Autechre-lemezek vegyes kritikákat kaptak, a 2008-as Quaristice viszont ismét rengeteg recenzor kegyét kivívta. Megint csak egy rendhagyó lemez: Brown és Booth szakított a hosszabb szerzeményekkel, és nem kevesebb mint húsz rövid dalt pakolt az albumra. A Perlence kifejezetten nyugodtan indul, de aztán itt is elszabadul a kísérletezőkedv.

Debris Funk (2018)

Rövid trekk után jöjjön egy hosszú: a Debris Funk több mint tíz percen át igényli a figyelmünket. Az NTS Sessions 1-4 című albumon található, amely 480 percig, vagyis kereken 8 órán át tart! Az NTS amúgy egy londoni székhelyű online rádióadó.

Esc Desc (2020)

A Sign az Autechre eddigi legsikeresebb albuma, a 41. helyig jutott a brit listán. A lemezcím állítólag valójában rövidítés, de a tagok nem hajlandóak elárulni, hogy az egyes betűk mire vonatkoznak. A Signnak van egy testvéralbuma, két hétre rá ugyanis a duó kiadott még egy LP-t, Plus címmel. Ezek az eddigi utolsó nagylemezeik.