Ha fel kellene sorolni Georgia legjelentősebb zenészeit, Vakhtang Kakhidze neve biztosan bekerülne a top 5-be. A 67 éves művész pályáján a kezdetektől fogva szorosan összefonódik a vezénylés és a zeneszerzés, bár saját maga az utóbbit tekinti elsődleges hivatásának. A Müpába nagyszabású művével, a Requiemmel érkezik.
Kakhidze 1959-ben született Tbilisziben, és gyerekkorától körülvette a zene: édesanyja zongoraművész, édesapja, Djansug Kakhidze pedig híres karmester volt, akit a „georgiai Karajannak” is hívtak. Hatéves korában kezdett el zongorázni, majd a középiskolában karvezetést tanult. Ezt követően a Tbiliszi Konzervatóriumba járt zeneszerzés szakra, de egy év után tanulmányait a Moszkvai Állami Konzervatóriumban folytatta, és ott is diplomázott 1981-ben. Olyan jelentős zeneszerzők voltak a tanárai, mint Nyikolaj Szigyelnyikov vagy Egyiszon Gyenyiszov.
A vezénylésben édesapja asszisztenseként szerzett gyakorlatot, aki a tbiliszi Nemzeti Opera- és Balettszínház vezető karmestere volt. A színházban Kakhidze saját művével, az Amazonok című balettel debütált, amely négy évadon keresztül maradt repertoáron. 1993-ban Djansug Kakhidze megalapította a Tbiliszi Szimfonikus Zenekart, amelyet haláláig, 2002-ig irányított, azóta pedig fia vezeti az együttest. Emellett egy másik intézmény, az édesapjáról elnevezett Djansug Kakhidze Tbiliszi Zenei és Kulturális Központ is az ő művészeti vezetésével működik. Kakhidze számára magától értetődő volt, hogy az apai örökséget viszi tovább: „Nem volt nehéz édesapám nyomdokaiba lépnem, mert nagyon hasonló a gondolkodásunk a zenéről. És mindig szem előtt tartom, hogy az első és fő hivatásom a zeneszerzés, ezért próbálok egyensúlyt teremteni a vezénylés és a komponálás között” – vallja a művész.
Zeneszerzői munkássága rendkívül szerteágazó, hiszen amellett, hogy számos klasszikus zenei darab fűződik a nevéhez, a jazz és a popzene műfajában is alkot, valamint színpadi művekhez és filmekhez ír zenét. Úgy véli, különböző stílusú darabjai remekül kiegészítik egymást, egyik tevékenysége nem gátolja a másikat. „A klasszikus zenéhez képest teljesen más folyamatot jelent például filmzenét komponálni, ezért nagyon hálás vagyok a lehetőségért, hogy több területen is alkothatok.”
Gyászmise szülei emlékére
Ha ez a sokszínűség önmagában nem lenne elég lenyűgöző, Kakhidzéhez a népzene is gyerekkora óta közel áll. „A georgiai népzene ősi, egyedülálló és rendkívül változatos, mivel az országon belül nagy különbség van a nyugati és a keleti hagyomány között” – mutat rá a zeneszerző. Ez a különleges zenei világ Requiemjében is visszaköszön: bizonyos részek nagyon hasonlítanak a georgiai népzenére, de egyik sem konkrét idézet. Kakhidze 2020-ban, a Covid-járvány kitörése után kezdte el írni gyászmiséjét, és mintegy két hónap leforgása alatt be is fejezte. A tizenöt tételből álló műhöz a katolikus mise felépítését vette alapul, így a szöveg nagyrészt latinul íródott, de néhány szakasz grúz nyelven hangzik el. A darab személyes jellegét erősíti, hogy szülei emlékének ajánlotta.
Az ősbemutatót 2022-ben tartották Tbilisziben, a Requiemet pedig azóta Antwerpenben, Ankarában és Athénban is nagy sikerrel adták elő. A Müpában 2026. október 17-én csendül fel először a hatalmas apparátust igénylő mű. A fiú szólista Rácz Levente Regő mellett két magyar kórus, a Cantemus Vegyeskar és a Budapesti Akadémiai Kórustársaság is közreműködik, az autentikus georgiai hangzásért pedig a Rustavi Ensemble és a Chanters Quartet felel majd. A zenei kíséretet a Budafoki Dohnányi Zenekar látja el, amellyel Kakhidze több éve rendszeresen dolgozik együtt. „Többször jártam már Magyarországon: a Zeneakadémián és a Zempléni Fesztiválon is felléptem Hollerung Gábor meghívására. Sőt, tavaly komponáltam egy darabot (a címe: Gratulálok! – a szerk.) a 30 éves Budapest Saxophone Quartetnek, amelyet Budapesten mutattunk be” – idézi fel a művész, és hozzáteszi, hogy nagyon várja az idei koncertet is. Különleges együttműködés ez számára, hiszen az előadók egyik része magyar, másik része georgiai.
Megkapta hazája legrangosabb állami kitüntetését
Bár eddig főként zeneszerzői oldaláról volt szó, fontos kiemelni karmesteri tevékenységét is, hiszen saját zenekara mellett többek között olyan együtteseket vezényelt, mint a Prágai Szimfonikus Zenekar, az Új Oroszország Szimfonikus Zenekar, a Pekingi Szimfonikus Zenekar, az Izraeli Kamarazenekar vagy a párizsi Szentháromság-templom énekkara és zenekara. Szoros munkakapcsolat fűzi Gidon Kremer hegedűművészhez és az általa irányított Kremerata Balticához is: a zenekar Happy Birthday című lemezére Kakhidze egyik szerzeménye is felkerült. Rajtuk kívül számos más neves előadóval is színpadra állt, köztük Jurij Basmet brácsaművésszel, José Carreras operaénekessel, François Leleux oboaművésszel, illetve két honfitársával, Lisa Batiashvili hegedűművésszel és Nino Machaidze szopránnal. Koncertjei mellett 25 lemezt készített nemzetközi kiadók számára. A My Heart Speaks című albumot, amelyet Ivan Lins zongoraművésszel és a Tbiliszi Szimfonikus Zenekarral vett fel, 2024-ben Grammy-díjra is jelölték.
Sokrétű életművét több rangos díjjal ismerték el: három alkalommal (1998, 2005, 2013) megkapta a Georgiai Színházi Unió díját a legjobb színházi zenéért, 2000-ben a Georgiai Köztársaság Becsületrendjével tüntették ki, 2010-ben és 2021-ben pedig elnyerte a Sota Rusztaveli-díjat, amely a legmagasabb művészeti kitüntetésnek számít az országban.
Mielőtt a Müpába érkezne, Kakhidze a 34. alkalommal megrendezett Tbiliszi Őszi Klasszikus Zenei Fesztiválon vezényel, amelynek művészeti vezetője is. Az idei program három zeneszerző, Mozart, Sosztakovics és Andria Balanchivadze kerek évfordulói köré épül. Kakhidze évadját a továbbiakban is nagyrészt karmesteri feladatai töltik ki, de amikor van egy kis ideje, előszeretettel hódol „elsődleges hivatásának”, a zeneszerzésnek.
