Friedrich Wilhelm Murnau 1926-ban bemutatott némafilmje a korszak egyik legköltségesebb és legtöbb újszerű technikai megoldást felvonultató alkotása volt. „A Faust-film varázslat. Goethe a Faust-mondával egy bábszínházban találkozott. A bábszínház primitív históriájától a goethei tragédiáig hosszú az út, de nem fejeződött be. A folytatása: a Faust-film” – írta 1926-ban a Színházi Élet című lap. Az elbeszélt történet ugyanakkor csak részben követi Goethe világirodalmi klasszikusát, a cselekmény egyes fordulatai a Faust-legenda német népköltészeti hagyományából származnak. A film eredeti zenéjét a maga idejében igen népszerű Werner Richard Heymann szerezte, de a későbbiekben számos további változat született a monumentális alkotáshoz. Fassang László a Müpa fenséges hangszerén improvizálva kapcsolódik a filmhez. Bár „a vászon mozdulatlan, nem befolyásolja a zene, mégis el lehet érni olyan hatást, mintha a zene indítana el bizonyos folyamatokat” – vallja Fassang, aki egyszerre szerzője, előadója és karmestere a produkciónak. Miként egykoron a „moziorgonisták”, ő is ihletet merít a klasszikusokból, a Liszt Ünnep koncertjén Fassang zenéje a forradalmian újszerű Faust-szimfóniát, Liszt egyik legfontosabb művét is megidézi.