Kortárs tánc és néptánc elegyedik a Budapest Táncszínház készülő Toldi-bemutatójában. A zeneileg és vizuális világát tekintve is modern elemekkel tarkított produkció a fiatalokat is megszólítja, és azt vizsgálja, mit üzen Arany János a mának. Földi Béla rendezőt kérdeztük.

Számos klasszikus irodalmi művet adaptált már színpadra. Van valamilyen meghatározó fiatalkori élménye Arany János elbeszélő költeményéről?

A gyerekkori élmények mélyen, zsigeri módon hatnak, nehéz őket megfogalmazni. Az biztos, hogy meghatározó számomra az a kulturális közeg, amelyben felnőttem, és ennek sarkalatos része a Toldi. Amikor elkezdünk gondolkodni azon, miért érdemes egy irodalmi művet színpadra állítani, azt kell megvizsgálnunk, hogy mit tudunk hozzátenni a vizualitás, a mozgás nyelvén. A Toldi nekem 10-12 éves koromban még nem mondott sokat, egy kalandos történetet láttam benne. Ma viszont úgy érzem, Arany Jánosnak sok olyan üzenete van, ami a 21. században is átgondolandó és értelmezendő.

Milyen üzenetekre gondol?

Számomra a legszebb, hogy Arany János nem általánosít. Leír egy családot, ahol születik két fiú: az ügyeskedő, sunyi, harácsoló, anyagias György és a becsületes, tisztességes, gerinces Miklós. Ma olyan könnyen rásütjük valakire a bélyeget a családja, a származása alapján. Jó lenne, ha ezt a mai világ is árnyaltabban látná. Ez persze csak érintőlegesen van benne a Toldiban, de számomra fontos. Ez egy történet a lehetőségekről, a vágyakról és a hazaszeretetről. Ma nehéz a hazaszeretetről beszélni, hiszen sokan azt gondolják, az identitás hangsúlyozása rossz dolog.

Inkább talán összemossák valamilyen politikai állásfoglalással.

Szerintem egy embert három alapvető tényező formál, ezzel kell mindenkinek tisztában lennie. Az első az identitás: ki vagyok én, honnan jöttem, hová tartok? Ennél talán fontosabb a gyakorlati tapasztalat. És talán még ennél is fontosabb, amit én úgy hívok, hogy józan ész, amely lehetőséget ad arra, hogy felismerjem az identitásomban, az örökölt múltamban rejlő problémákat, vagy a tapasztalataimban lévő hiányosságokat, és tudjak más szemszögből is rátekinteni saját magamra, a helyzetemre. Ebben benne van az emberség, jóság, segítőkészség, tisztelet, gerincesség, hazaszeretet... Úgy gondolom, ha a saját identitásunkat tiszteljük, csak akkor fogjuk tudni másokét is elfogadni és tiszteletben tartani.

Mik a legfőbb szempontok, amikor egy ilyen költeményt dramatizálnak?

Tiszteletben tartjuk Arany János mondanivalóját, és arra törekszünk, hogy ne sérüljön. Minden előadásunknak négy alapvető összetevője van. Az egyik a narráció – nálunk a történetet Toldiék szolgája, Bence fogja elmesélni, aki Benkő Péter megformálásában egy idős, Gandalf-szerű figura lesz. A másik összetevő a vizualitás, amely erősíti, színesíti, formálja és közvetíti a történetet. Az ilyen klasszikus előadásoknál is használni szoktuk a 21. század vívmányait, hiszen a videóbejátszásokkal rendkívül sokszínű vizuális élményt adhatunk. Emellett meghatározó a zene, és természetesen a tánc. Az előadásnak ezt a négy rétegét kell olyan szervesen összefonni, hogy hol az egyikben, hol a másikban jelenjen meg a mondanivaló. Felesleges elmondanunk, ha eltáncoljuk, vagy kivetítenünk, ha beszélünk róla. Rendezőként azért van nehéz dolgom, mert Boros Zoltán dramaturg barátom hangoskönyvet szeretne, a video mappingért felelős Juhász Péter filmet, Sághy Alexandra és Tókos Attila koreográfusok táncelőadást, és nekem kell megtalálnom a harmonikus egyensúlyt, amelyben minden a történetet szolgálja.

Ez egy ifjúsági előadás lesz?

A gyerekelőadásainknál is mindig arra törekszem, hogy aki beül rá, az élménnyel távozzon. A felnőttek éppúgy, mint a legkisebbek. A legfontosabb számunkra, hogy közelebb hozzuk a Toldit a mai emberekhez, hiszen mint mondtam, ők is számos kérdésükre kaphatnak választ Arany Jánostól. Arra szeretnénk inspirálni őket, hogy olvassák el újra, ássanak mélyebbre, beszélgessenek róla egymás közt vagy a tanáraikkal. Olyan élményt szeretnénk adni, amivel részesévé válnak a történetnek – érzelmileg is. És ha lehet, akkor nem csak boldogabban, de egy kicsit jobb emberként távozzanak a színházból. Ők maguk is egy kicsit Miklósok legyenek, ne pedig Györgyök. Ez nagyon fontos.

Míg beszélgetünk, a háttérben szól a zene, próbál a társulat, és ahogy hallom, Lakatos Róbert muzsikája érdekesen ötvözi a népi és a modern elemeket.

Nekem könnyű dolgom volt, mert Robi zseniális. Már az elején megbeszéltük, hogy a népi ihletés fontos, ez az alapja az előadás zenei világának, de helyet kap benne a világzene, a jazz, akadnak filmes hatású részletek, szóval mind a 12 ének nagyon színes és változatos – zeneileg is.

Toldi szerepét ifjabb Zsuráfszky Zoltán táncolja, aki korábban a Magyar Állami Népi Együttes tagja volt, és jelenleg is a Táncművészeti Egyetemen oktat. Hogyan szervesül az előadásban a néptánc és a kortárs tánc?

Arra törekszünk, hogy az előadás egyfelől megjelenítse a Toldi autentikus világát, másfelől viszont a 21. századi benyomásaink, számunkra ma fontos kérdések is megfogalmazódjanak benne. Éppen ezért sok időt töltünk azzal, hogy a néptánc és a kortárs elemek ne váltva, külön epizódokban, töredezetten jelenjenek meg, hanem egymásba fonódjanak, ezzel egy érvényes színpadi nyelvet teremtve.